A Naprendszer kialakulásáról felállított hagyományos elképzelés szerint a kondrumoknak nevezett apró, gömb alakú szerkezetek megolvadt, majd gyorsan újraszilárdult ősi ásványcseppek. Lelőhelyük a szenes kondrit meteoritok, és a Naprendszer születésének kezdeti időszakához köthetők. Koruk 4567,2±0,7 millió év, kialakulásuk pedig egy szűk, 3 millió éves időszakban történt. Eredetük pontosan ma sem ismert; elképzelhető, hogy az ősi Napból kirobbant anyagcsomóktól olvadtak meg, mások viszont az ősködben feltételezett nagyenergiájú elektromos kisülések eredményének tekintik őket.
Alexander Krot és Yuri Amelin, a Hawaii és a Torontói Egyetem munkatársai a fenti korai időszaknál később kialakult kondrumokra bukkantak. A kutatók a Gujba és Hammadah al Hamra nevű meteoritokban a 207-es és 206-os ólom izotópok aránya alapján a következő korokat kapták a kondrumokra: a Gujba meteoritban 4562,7±0,5 millió év, míg a Hammadah el Hamra meteoritban 4562,8±0,9 millió év.
A Gujba meteorit (Mile High Meteorites nyomán)
Az apró ásványgömbök tehát azután születtek, hogy az első nagyobb (kisbolygó méretű) szilárd égitestek már összeálltak. Az új ismeretek fényében a hirtelen olvadásokat kiváltó heves folyamatok nem csak az első szilárd objektumok, azaz az első bolygócsírák kialakulása előtt, hanem azután is zajlottak. A legvalószínűbb az, hogy az egyre nagyobbra hízó bolygócsírák közül kettő összeütközött; méretük valahol a mai Hold és Mars közötti lehetett. A robbanás forró anyagbuborékába bekerülő szemcsék gyorsan megolvadtak, majd lehűlésükkor a fenti két meteoritban talált apró kondrumokként szilárdultak meg.
Az új felismerés alátámasztja azt a korábbi elgondolást, amely szerint a születő Naprendszerben gyakoriak voltak a hatalmas ütközések, melyek egyike hozhatta létre például a Holdat is. Emellett a felfedezés arra is rámutat, hogy a Naprendszer kialakulása nem lineáris folyamat volt, ahol egyenes út vezetett az ősi gáz és por keverékből az apró kondrumokon át a nagyobb bolygócsírák, majd planéták felé. A nagy ütközések helyenként lerombolhatták a már összeállt anyagot, és itt az akkréció újraindult. Mindez az égitesteket felépítő anyagok kémiai összetétele és átalakulása szempontjából fontos.
Forrás: Nature 2005.08.18.
