2008. december 12-én az év utolsó holdtöltéje a legnagyobb látszó méretű és legfényesebb teleholdat hozza el. Derült idő esetén jól felöltözve sétáljunk egyet a holdvilágos éjszakában!
December 12-én pénteken lesz a 2008. esztendő utolsó
holdtöltéje, amikor is a Hold az év többi holdtöltéjéhez képest
eléri a legnagyobb látszó méretét, illetve a legnagyobb látszó
fényességét is. Égi kísérőnk látszó szögátmérője mintegy 34
ívperc lesz, vagyis 14%-kal nagyobb és 30%-kal fényesebb, mint bármikor korábban az év során. Ahogyan a NASA sajtóközleménye fogalmaz, ez egy
"irtózatosan nagy" holdtölte lesz.
Holdunk ellipszis alakú pályán kering a Föld körül (pontosabban a két égitest a
közös tömegközéppont körül). A holdpálya excentricitása 0,0549, félnagytengelye 384400 km. A pálya elnyújtottságát
érzékelteti, hogy a földközel (perigeum) és földtávol (apogeum) különbsége mintegy
50 ezer km. E két pontban lefényképezve égi kísérőnket szembetűnik
a látszó méret különbsége. A holdkorong közepes szögátmérője egyébként
mintegy 30 ívperc (fél fok), tehát földközelben
a mostani 34 ívperc észrevehetően nagy méretű holdkorongot jelent.
A
földtávoli (bal oldali kép, 2004. december 26.) és földközeli (jobb
oldali kép, 2004. július 2.) holdtölték összehasonlítása (Anthony Ayiomamitis,
Görögország, NASA sajtóközlemény).
Két esemény egyidejű bekövetkezése idézi elő a mostani rendkívüli
holdtöltét: a Hold földközelsége és a holdtölte éppen egy napra esik. Érdekes lesz majd a látványa a horizont közelében, amikor
általában is úgy érzékeljük, hogy a Hold jóval nagyobb, mint amikor magasan van az
égbolton. Ennek oka, hogy "fent" nincsenek összehasonlítási alapul szolgáló tereptárgyak,
nem úgy a látóhatár közelében. Ez az ún. "Hold-illúzió" jelensége, ami
még ma sem teljesen tisztázott pszichofizikailag. Péntek este az effektust még erősíti is a ténylegesen nagyobb látszó átmérő.
A távcsövek egy kissé nagyobb felbontással mutatják ilyenkor a
holdfelszíni alakzatokat, de a felbontás javulása nem túl szembetűnő. Továbbra
sem lehet majd meglátni az Apollo holdexpedíciók által a felszínen
hagyott tárgyakat, például a holdkomp talpazatát, a holdjárműveket,
illetve az űrhajósok lábnyomát... A Hubble Űrtávcső is csak legfeljebb 60
méteres alakzatokat képes megörökíteni. Kis távcsövekkel legfeljebb
csak 1-2 km-es alakzatokat lehet felbontani jó optika és nyugodt
légköri viszonyok esetén.
Vizuális
és asztrofotós megfigyelések is készíthetők a teleholdról, különösen
pedig a telehold színei erősíthetők fel különleges színskála módosító
képfeldolgozó eljárással. Holdtölte előtt és után pedig a holdperem
különleges holdfelszíni alakzatainak megfigyelése érdekes, mint például
a Grimaldi-kráter és környéke, valamint a Mare Crisium (Válságok
Tengere) környékén található érdekes alakzatok. A Hold
mostani nagy delelési magassága pedig kedvező lehetőséget teremt a
földi légkör zavaró hatásainak kiküszöbölésére, ugyanis nyugodtabb és átlátszóbb a
légkör a nagy látóhatár feletti magasságban, a zenithez közelebb, mint alacsonyabban.
A telehold színei asztrofotós képfeldolgozási technikával
kiemelve. A megfigyelés és a képfeldolgozás részletes leírás és az
eredeti kép itt található (Ladányi Tamás, 2003. december
8., 20:59 UT). Forrás:
Kapcsolódó internetes oldalak
