A Bajai Csillagvizsgáló és a Szegedi Tudományegyetem vezetésével 2008 óta folyó szupernóva-kereső program egyik július 7-ei felvételén magyar csillagászok 12 fős csoportja egy új szupernóvát fedezett fel.
A felfedezést eredményező felvétel a Bajai Csillagvizsgáló 2005-ben üzembe helyezett 50 cm átmérőjű automata távcsövével készült július 7-én hajnali 3 óra körül. A 16,6 magnitúdós (a szabad szemmel láthatónál 10 ezerszer halványabb) szupernóva az NGC 6339 jelű galaxis közelében található halvány és távoli galaxis magjának közelében jelent meg. A Bajai Asztrofizikai Robot Távcső (BART) előre meghatározott program alapján rendszeresen fotózza az égbolt galaxisokban gazdag területeit, hogy az azokban felvillanó szupernóvákat felfedezze. Ezeknek a robbanó csillagoknak a vizsgálata kulcsfontosságú a Világegyetem működésének megértése szempontjából.
A felfedezést eredményező felvételpár. A bal oldali, június 6-ai képen még csak a halvány galaxis látszik, a jobb oldali, július 6/7-ei felvételen azonban már a szupernóva túlragyogja anyagalaxisát.
A július 6/7-e éjszaka Borkovits Tamás által készített felvételeket július 20-án vizsgálta át Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa. Az automata keresőprogram azonnal megtalálta a korábbi, május-június során készített felvételeken nem látszó "plusz csillagot", amely a Herkules csillagkép irányában látszó, 18 magnitúdós horgas spirális galaxisban jelent meg. A későbbi éjszakákon készített felvételeket átvizsgálva kiderült, hogy július 8. és 17. között 8 másik estén is sikerült lefotózni az új objektumot, így létezése bizonyítást nyert. A kérdés csak az volt, hogy milyen természetű égitestről van szó.
A szupernóvának otthont adó halvány galaxis a Sloan Digital Sky Survey felvételén.
Ennek eldöntéséhez fel kellett venni az égitest spektrumát, melyet a világ egyik legnagyobb távcsövével a texasi McDonald Obszervatóriumban felállított 9,2 m-es Hobby-Eberly Teleszkóppal készítettek el. Ezek szerint az új csillag valóban szupernóva, méghozzá Ia típusú, vagyis a fényesebbek közül való. Ez azt jelenti, hogy egy olyan fehér törpe felrobbanását sikerült megfigyelni, amely egy kettőscsillag egyik komponense volt. Vörös óriássá fúvódó társától anyagot kapott, melyet összegyűjtve tömege átlépte az 1,44 naptömeget. Mai ismereteink szerint ekkor a fehér törpék összeroppannak, és egy hatalmas robbanás kíséretében anyaguk teljes egészében fúzionál. A gigantikus robbanás a Világegyetem távoli zugaiba is ellátszik, így volt lehetséges, hogy 500 millió fényéves távolságból is sikerült észrevenni. A robbanás energiájára jellemző, hogy a mérések szerint a szétrepülő gázfelhő még most is, kb. 2 héttel a robbanás után 11-12 ezer km/s-os sebességgel, vagyis a fénysebesség 4%-ával tágul.
Az SN 2010gn jelzésű új szupernóva spektruma (fekete vonallal). A 6350 Ångströmnél látható szilícium elnyelési vonal az Ia típusú szupernóvák egyértelmű jele.
Hazánkból legutóbb Berkó Ernő amatőrcsillagász fedezett fel szupernóvát 1999-ben, azt megelőzően viszont a Piszkéstető Obszervatóriumból 1964 és 1995 között több mint 40 robbanó csillagot sikerült elsőként azonosítani. A mostani felfedezés a következő kutatók munkájának gyümölcse: Vinkó József, Szalai Tamás, Nagy Richárd, Szűcs László és Szatmáry Károly (Szegedi Tudományegyetem); Hegedüs Tibor, Bíró Imre Barna, Borkovits Tamás és Szakáts Róbert (Bajai Csillagvizsgáló); Sárneczky Krisztián (Magyar Csillagászati Egyesület); Kiss Zoltán (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete) és Csák Balázs (Max-Planck-Institut für Astronomie). A spektroszkópiai észlelésben közreműködött G. Howie Marion (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics), J. Craig Wheeler (University of Texas) és Szergej Rosztopcsin (McDonald Observatory). A magyar kutatócsoport munkáját az OTKA K76816 pályázat támogatja.
