A G1.9+0.3 katalógusjelű szupernóva-maradvány a Tejútrendszer legfiatalabb ilyen objektuma. A VLA (Very Large Array, National Radio Astronomy Observatory) rádióantenna-rendszerrel 1985-ben és 2008-ban készült megfigyelésekből megállapított tágulási sebesség alapján becsült kora mindössze 140 év, kevesebb, mint fele az eddigi csúcstartó, a Cassiopeia A jelű maradvány 330 éves korának. A gyors tágulást a Chandra röntgenműhold 2007-ben készült felvétele is megerősíti.
A G1.9+0.3 katalógusjelű szupernóva-maradvány rádió- (kék, 1985) és röntgentartományban (vörös, 2007) készült felvételeiből előállított hamis színes kompozit kép. A két felvételből jól látható az objektum tágulása.
[röntgen: NASA/CXC/NCSU/S. Reynolds és tsai, rádió: NSF/NRAO/VLA/Cambridge/D. Green és tsai]
A XIX. század második felében bekövetkezett robbanás a látható tartományban valószínűleg egyáltalában nem volt észlelhető, ugyanis eltakarták a Galaxis centrumának sűrű gáz- és porfelhői, melybe a szupernóva-robbanást elszenvedő szülőcsillag ágyazódott. Míg a felhők elnyelése az optikai tartományban sok milliárdszoros fénycsökkenést okozott, a robbanás nyomait jelző rádió- és röntgensugárzás könnyedén áthatolt rajtuk, napjainkra végül is "láthatóvá" téve a maradványt.
A Tejútrendszer centrumának környékéről készült infravörös felvételen a G1.9+0.3 szupernóva-maradvány helyzetét a fehér négyzet jelöli. A maradvány alig két foknyira, azaz körülbelül ezer fényév vetületi távolságra van a Galaxis vörös színnel jelzett középpontjától.
[2MASS/UMass/IPAC-Caltech/NASA/NSF/CfA/E. Bressert]
A szupernóva-maradványok akkor keletkeznek, amikor a robbanás által ledobott anyag beleütközik a környező intersztelláris közegbe. A kölcsönhatás gerjeszti ennek anyagát, így fény, illetve nagyenergiájú részecskék kibocsátására készteti. Ezen folyamat miatt a maradványok akár több ezer éven keresztül is fényesen ragyoghatnak a röntgen- és rádió-, de akár az optikai tartományban is. A G1.9+0.3 esetében a kiáramlási sebesség eléri az 56 millió km/h-t, ez a fénysebesség 5 százaléka, ami példa nélküli az eddig ismert szupernóva-maradványok között. A G1.9+0.3 abban is csúcstartó, hogy a szupernóva-maradványok esetében megfigyelt legnagyobb energiájú elektronok forrása.
A 23 év eltéréssel készült rádióképeken is jól érzékelhető a fiatal szupernóva-maradvány rendkívül gyors tágulása. A sárga körök a könnyebb összehasonlítást segítő egyforma méretű referenciaobjektumok.
[NRAO/AUI/NSF/D. Green és tsai]
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelent meg május 15-én.
Forrás: