Napfogyatkozástól szupernóva-maradványig, a Lulin-üstököstől a Pillangó-ködig: a 2009-es év legszebb csillagászati felvételeiből válogattunk.
A lassan a vége felé közeledő idei év sem hagyott minket pompás csillagászati témájú felvételek nélkül - köszönhetően mind a világ legnagyobb teljesítőképességű (űr)távcsöveinek, mind az egyre professzionálisabb eszközökkel dolgozó lelkes "amatőröknek". Az alábbiakban egy közel sem teljes válogatást teszünk közzé 2009 legszebb csillagászati felvételeiből.
Egy fényes tűzgömb felvillanása a Mojave-sivatag felett, a decemberben aktív Geminidák meteorraj egyik tagja produkálta az Orion csillagképet mintegy "kettéhasító" látványosságot. Jobb oldalon a Plejádok látható, míg az Oriontól balra a Szíriusz ragyog.
[Wally Pacholka (AstroPics.com/TWAN)]
A Hold, Merkúr, Jupiter és a Mars négyese Ausztráliából.
[Mike Salway]
A Tejút Mauna Kea felett.
[Wally Pacholka (TWAN)]
6 perc 42 másodperc teljes napfogyatkozás a jutalma a Csendes-óceánon hajózó "Napvadászoknak".
[Babak Tafreshi (TWAN)]
Fejjel lefelé "lógó" Göncölszekér az 1927-ben született Anak Krakatau vulkán felett. A kis sziget napi 2 cm-t emelkedik!
[Marco Fulle]
Integető napelemes karjait tárja felénk a szépen gyarapodó Nemzetközi Űrállomás.
[STS-128 Crew, NASA]
Trükkös felvétel a hatalmas Orion-Eridanus szuperbuborékról. A szabad szemmel láthatatlan anyagfoszlányok át- meg átszövik a téli égboltot a Szíriusztól a Fiastyúkig.
[Dennis di Cicco (TWAN) és Sean Walker (Sky & Telescope)]
A Lulin-üstökös ellentétes irányba mutató por- és ioncsóvája.
[Richard Richins]
A Rembrandt becsapódásos medence a Merkúron. A Messenger szonda felvétele.
[NASA/JHU APS/ASU/CIW/Science/AAAS]
Napéjegyenlőség után a Szaturnuszon. A Cassini-szonda fotóján a gyűrű alatt a Tethys hold látszik.
[Cassini Imaging Team, ISS, JPL, ESA, NASA]
400 fényévre van tőlünk az IC 4592. Az Orionban található híres Lófej-ködtől eltérően ez az objektum kékes színben pompázik és látszó mérete is jóval nagyobb amazénál.
[Rogelio Bernal Andreo]
Egy nagyszemű kozmikus szörny - avagy reflexiós ködök és porfelhők játéka a Corona Australis csillagképben. A jobb felső sarokban lévő, NGC 6723 jelű gömbhalmaz majdnem százszor messzebb van a felhőktől.
[Andrey Oreshko]
Napunk is így végzi majd milliárd évek múlva: a Helix-köd nevű planetáris az Európai Déli Obszervatórium felvételén.
[2,2 m-es távcső, La Silla Observatory, ESO]
A Sagittarius pompás nyílthalmaza, a 90 millió éves M25 a Kanadai-Francia-Hawaii Távcső által készített képen.
[Jean-Charles Cuillandre, Giovanni Anselmi, Hawaiian Starlight]
3800 fényéves távolságból "repül" felénk a Sirály-köd. A vöröses színért az atomos hidrogén sugárzása a felelős.
[Frank Barrett és Steve Davis]
Sejtelmesen ragyog a Selyemgubó-köd csillagbölcsője a Hattyú csillagképben.
[Neil Fleming, David Plesko]
A javított HST egyik első képe lélegzetelállító részletességgel mutatja a Pillangó-köd nevű planetárist.
[NASA, ESA, Hubble SM4 ERO Team]
A Holdénál nagyobb látszó méretű Sharpless-308 jelű objektumba is könnyen beleképzelhetünk egy állatot: delfin, esetleg egy kutya néz ránk a csillagok közül.
[Don Goldman]
Mint drágakövek a fekete bársonyon: a Perzeusz ikerhalmaza, az NGC 869 (felül) és az NGC 884 (másik nevükön a h és χ Persei).
[Roth Ritter (Dark Atmospheres)]
Gáz- és porfelhők, valamint egy csillaghalmaz kaotikus egyvelege a Tarantula-ködben a Hubble Űrtávcső felvételén.
[NASA, ESA, F. Paresce, R. O'Connell]
A E0102-72 jelű szupernóvamaradvány a 10 éves Chandra röntgenteleszkóp adatait is felhasználó hamis színes, kompozit képen.
[NASA/CXC/MIT/D.Dewey/SAO/J.DePasquale/STScI]
Burjánzó anyagfelhők, rózsaszínű csillagontó tartományok és kékes színű fiatal halmazok az NGC 55 jelű irreguláris galaxisban.
[Don Goldman]
A Stephan-kvintett kölcsönható galaxisai - avagy pillanatkép az összeolvadás felé tartó gravitációs "haláltáncból".
[ASA, ESA, SM4 ERO Team]
