Holdbéli „hullócsillagok”

2959

Bill Cooke (NASA Meteoroid Environment Office, Huntsville) és
csoportja 2006. december 14-én legalább öt, a Geminida-meteorrajhoz
tartozó apró égitest (meteoroid) Holdba csapódását figyelte meg. Az egyes ütközések
során nagyságrendileg 20-60 kilogramm TNT robbanásának megfelelő
energia szabadult fel, illetve 7-9 magnitúdós felvillanások voltak
láthatók. Ezekkel a becsapódásokkal együtt a program 2005 végi
kezdete óta összesen 19 eseményt figyeltek meg. A korábbi ütközések
közül hármat a Leonida, egyet pedig a Taurida meteorrajhoz tartozó
égitest okozott, a többit pedig rajokhoz nem tartozó, ún. sporadikus
meteoroidok.


A 2005 novembere óta észlelt holdi
becsapódások. A 14-16-os, illetve 19-20-as sorszámúakat, illetve
feltehetően a 18-ast is Geminida meteor becsapódása okozta. (Forrás: NASA Meteoroid Environment Group)

A becsapódások akkor következtek be, amikor a Föld-Hold páros
áthaladt a (3200) Phaeton kisbolygót követő törmelékfelhőn. Ez minden
év december közepén bekövetkezik, és ilyenkor jelentkeznek nagyobb
gyakorisággal hullócsillagok, azaz meteorok a Gemini csillagkép
irányából. A földi légkörben az apró szemcsék felizzanak és
megsemmisülnek, pályájuk mentén pedig gerjesztik a légkör molekuláit.
Ugyanilyen darabkák ütköztek a Holddal is, azzal a különbséggel, hogy a
holdi légkör hiányában az égitestek akadálytalanul becsapódhatnak a
Hold felszínébe. Az ütközések átlagosan mintegy 35 km/s sebessége miatt
még egy apró "kavics" is méteres krátert vájhat a felszínbe, miközben a
felszín anyaga felizzik és szétrepül.

Az amatőrcsillagászok számára érdekesség, hogy Cooke és
csoportja a Hold éjszakai oldalának megfigyelésére egyáltalán nem
valamilyen speciális távcsövet használ. Felszerelésük két darab, az
átlagosnál ugyan valamivel nagyobb, de elvben bárki számára elérhető 35
cm-es tükrös teleszkópból áll, melyekre kereskedelmi forgalomban
kapható CCD-kamerákat szereltek fel. Ennek megfelelően akár műkedvelő
csillagászok is észlelhetnek hasonló jelenségeket. Az amatőrök részvételére
egyébként a kutatók számítanak is, hiszen a csoport egymaga nem képes
folyamatosan nyomon követni a Holdat. Jelenleg azt tervezik, hogy az
érdeklődő szak- és amatőrcsillagászok számára elérhetővé teszik a
speciálisan erre a célra fejlesztett kiértékelő szoftvert. A közönséges
személyi számítógépeken futtatható programcsomag automatikusan, emberi
közreműködés nélkül detektálja a felvételen rögzített felvillanásokat.

 
A holdi meteorbecsapódások megfigyelését végző
csillagvizsgáló a Marshall Space Flight Center-ben. Balra fent az egyik
35 cm-es távcső (Forrás: Science@NASA) 

Forrás: Science@NASA, 2007. január 3.

Korábbi híreink:

Robbanás a Holdon

Meteorit-becsapódás a Holdon

Hozzászólás

hozzászólás