Pontosan száz évvel ezelőtt csapódott be a Tunguz-eseményt okozó kozmikus látogató. Az elmúlt évszázad kutatásairól a Meteor júniusi száma ad áttekintést.
A történet épp száz évvel ezelőtt kezdődött: az egykori cári Oroszországban 1908. június 30-án helyi idő szerint reggel negyed nyolc körül a transzszibériai vasút utasai, amikor a vonat a Jenyiszej-folyó forrásvidékéhez közeli Kanszk szomszédságába ért, körülbelül Nap nagyságú, legalább a Naphoz mérhető fényességű „meteort” láttak déldélnyugatról észak-északkelet felé haladni. Amint a „meteor” a horizont mögött eltűnt, óriási detonációk hallatszottak. A masiniszta rémülten megállította a szerelvényt, mert azt hitte, hogy a mozdonyban, esetleg a vonatban történt robbanás, illetve mivel a föld is beleremegett, attól tartott, hogy a vasúti sínpálya megsérült. A fényjelenséget az egész szibériai Jenyiszej-kormányzóságban (ma Krasznojarszki körzet) látták, a jelenség centruma valahol a szibériai õs-tajgában, az alsó Köves-Tunguzka folyó erdős, dombos, lápos, tavas, mocsaras, szúnyogokkal teli, tehát nehezen megközelíthető, nehezen kutatható vidékén lehetett.
A légkörben mintegy 450 km-t haladó objektum pályája 5 és 30 fok közötti szöget zárt be a vízszintessel, 5–8 km magasan semmisült meg, 10–20 megatonnás robbanással és kb. –29 magnitúdós felvillanással (a Nap látszó fényessége mintegy –26 magnitúdó). A fényjelenséget és a 20 km magas tűzoszlopot a centrumtól több mint 400 km-re is látták, valamint a hatalmas, mennydörgésszerű robajt az esemény helyétől 1000 km-re is hallották. A jelenség nappal következett be, sötét porsáv maradt utána a levegőben.
Hazai megfigyelésről is tudunk: az abaújtorna megyei Bátyok községből Szabó Gyula 1908. június 30-án este „sarki fényt látott”, de erről kiderült, hogy valószínűleg a több órával azelőtt bekövetkezett Tunguz-esemény légköri hatása lehetett (l. még Bartha Lajos cikkét, Meteor 1998/3., 37. o.). A rendkívüli jelenségről a korabeli sajtóban csak rövid hírek jelentek meg, és a tudományos körök sokáig semmit sem törődtek vele.
Részlet a meteor júniusi számából
A jelenséget követően több napon keresztül sokkal több világító felhő látszott az égen, mint más években (ezeket Európa és Ázsia több pontjáról, az é.sz. 45. és 50. foka közötti sávból látták), emellett szokatlanul sok halójelenség is mutatkozott az égen. Mindez feltehetõleg a légköri repülés és a robbanás nyomán a sztratoszférába került...
A Tunguz-jelenséget áttekintő teljes cikk a Meteor júniusi számában olvasható.
