A korai Univerzum eddig ismert legkisebb galaxisait fedezte fel a két legsikeresebb űrteleszkóp, a Hubble és a Spitzer együttműködése.
A két űrben keringő teleszkóp műszereivel (HST: Advanced Camera for Surveys, Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer; Spitzer: Infrared Array Camera) végzett megfigyelések alapján kilenc nagyon távoli kompakt galaxist fedeztek fel, melyeknél kisebbeket és halványabbakat eddig még nem találtak. Mindegyik objektum mérete a Tejútrendszerének mindössze százada, ezrede. A kutatás vezetője, N. Pirzkal szerint a valaha észlelt legkisebb tömegű galaxisokról van szó.
A kép felső részén a Hubble Ultra Deep Field mélykép azon részlete látható, ahol a kistömegű galaxisokat felfedezték. Az alsó rész 5 galaxis kinagyított képét mutatja, megjelölve az objektumok vöröseltolódását is. (NASA, ESA, N. Pirzkal [STScI/ESA])
A galaxisfejlődés legelfogadottabb modellje szerint a korai Univerzum kicsiny objektumai összeolvadásukkal hozták létre a ma látható domináns óriásgalaxisokat. A galaktikus építőkockákból hierarchikus felépüléssel kialakuló csillagvárosok modelljét a megfigyelések többsége alátámasztja, mégis, a kutatókat meglepte a becsült tömegek nagyon kicsiny értéke. Az adatok biztosabb értelmezéséhez hívták segítségül a Spitzer űrteleszkópot, melynek infravörös mérései ugyanolyan kis tömegekre utaltak, mint a HST-s becslések.
A most felfedezett galaxisok bepillantást engednek a korai Univerzum életébe, az Ősrobbanás után mindössze 1 milliárd évvel zajló formálódás korszakába. A Hubble mind a kilenc ősi galaxisban ragyogó kék csillagokat detektált, melyek alig néhány millió évesek, s éppen az Ősrobbanásban keletkezett hidrogén és hélium égetésének fázisában vannak. Valószínűleg környezetüket még nem szennyezték be a magreakciók során keletkezett nehezebb elemekkel. Ugyanakkor a Spitzer nagyon érzékeny infravörös felvételein nem látszik nyoma a galaxisoknak, ami szintén megerősíti azt, hogy a HST által lefényképezett csillagok a galaxisok első csillaggenerációjához tartoznak.
A galaxisok közül három alakja leginkább egy lópatkóra emlékeztet, ami annak a jele lehet, hogy éppen a fent említett összeolvadási folyamat közben vannak, míg a többi hat inkább egy buborékra hasonlít.
Forrás: STScI-2007-31 NR, 2007.09.06.
