Egy magaslégköri ballonkísérlet során a vártnál hatszor erősebb rádiójelet detektáltak, aminek forrása egyelőre ismeretlen.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA ARCADE nevű (Absolute Radiometer for Cosmology, Astrophysics, and Diffuse Emission azaz abszolút sugárzásmérő a kozmológia, asztrofizika és diffúz sugárzás számára) ballonja 2006 júliusában repült Texas fölött 37 kilométeres magasságban. A mindössze 4 órás megfigyelési kampány során az égbolt 7%-át sikerült feltérképezni. A mérés célja a kozmikus háttérsugárzás színképében lévő eltérések felderítése volt, azaz az Ősrobbanás utáni első sugárzás vizsgálata. Azonban miután kivonták a kapott adatokból a Tejútrendszertől és az ismert galaxisoktól származó rádiósugárzást, egy olyan statikus, légköri zavarhoz hasonló jelet kaptak, melynek erőssége minden előzetes várakozást messze felülmúlt. A láthatólag illetve "hallhatólag" az egész égboltra kiterjedő sugárzás hatszor erősebb volt, mint ami az összes ismert asztrofizikai forrásból együttesen érkezik az adott hullámhosszon!
Fantáziakép a méréseket végző ballonról és forrásként szolgáló objektumokról. A berendezés 2000 liter folyékony héliumot vitt magával, hogy a műszerek hőmérsékletét -270 fok közelében tartsa. [NASA/ARCADE/Roen Kelly]
A jel eredete egyenlőre ismeretlen. Az egyik elképzelés szerint az Univerzum legelső csillagaitól származik. Ezek a többszáz naptömegnyi behemótok rövid életük végeztével fekete lyukká válnak és ezen haláltusa során bocsájtják ki töltött részecskék olyan nyalábjait (jeteket), ami okozhatja a megfigyelt rádiósugárzást. Korábban a Spitzer űrtávcső infravörös adatai - az akkor detektált, egyedi csillagokhoz, galaxisokhoz nem társítható diffúz infravörös "parázslás" - alapján gondolták megtalálni a legkorábbi csillagoktól származó jeleket. Az elmélet ellenzői szerint csupán arról van szó, hogy a Spitzer által fel nem oldott halvány galaxisok összemosódó jeléről van szó.
Az ARCADE által lefedett "fánk" alakú terület színekkel van jelölve az egész eget ábrázoló rádiótérképen. A Tejútrendszer fősíkja az ábra közepén fut keresztül. [NASA/ARCADE]
Egy másik lehetőség a misztikus rádiósugárzás eredetére a távoli galaxisok középpontjában lévő hatalmas fekete lyukak által nagy sebességre felgyorsított töltött részecskék rádióemissziója. Mindenesetre a jel nem származhat a Tejútrendszer külső tartományaiban, a halóban található gáztól, sem az ismert rádiógalaxisoktól. Ha viszont a jel nem a korai, körülbelül 13 millárd évvel ezelőtt, nem sokkal az Ősrobbanás után keletkezett csillagoktól származik, akkor a most detektált kozmikus rádiózaj rendkívül meg fogja nehezíteni az ősi csillagok jelének megtalálását. Azonban még ebben az esetben is fontos támpontokat adhat a fiatal Univerzumban zajló galaxisok fejlődésének megértéséhez, a rádióforrások kialakulására vonatkozó elméletek pontosításához.
A fenti eredményeket az Amerikai Csillagászati Társaság 213. találkozóján jelentették be, valamint az Astrophysical Journal című szakfolyóirathoz küldték be publikálásra.
Forrás: NASA sajtóközlemény, 2009. január 9.
