A 'Solar Stormwatch' program elindítói a nagyközönség segítségét is kérik a NASA napkutató műholdjainak adatelemzésében.
Bő tíz évvel ezelőtt indult útjára az azóta világhírűvé vált SETI@home kezdeményezés, melynek célkitűzése az volt, hogy a földönkívüli civilizációk üzeneteire vadászó rádiótávcsövek által rögzített, egyre gyorsuló ütemben növekvő adatmennyiség feldolgozásába be lehessen vonni az internetet használó magánemberek számítógépeit is. Az ötlet kiváló volt, hiszen világszerte több millióan csatlakoztak a programhoz, s az így létrejövõ hálózat nagyobb számítási kapacitást biztosított bármely szuperszámítógépnél - ráadásul kifejezetten költséghatékony módon. A SETI@home (melynek működtetési elvét késõbb más területeken is alkalmazták) ugyanakkor csak passzív részvételt tesz lehetővé a felhasználók számára (a program képernyővédőként fut, tehát akkor dolgozik, amikor az illető épp nem használja a számítógépét), magában az adatfeldolgozásban nem vesznek részt.
2006-ban a kutatói szféra tett még egy közeledő lépést az amatőrcsillagászok és laikusok felé. A Stardust űrszonda két évvel korábban a Wild-2 üstökös kómájából gyűjtött mintát a kirepülő poranyagból, s ezt egy kapszulában juttatta vissza a Földre. A tudósok mindössze 1-2 mikrométer (a milliméter ezredrésze) átmérőjű bolygóközi porszemcsék kimutatását tűzték ki célul, amit a mintagyűjtésre használt, kb. 1000 cm2 felületű (azaz nagyjából egy közepes kategóriájú műanyag tálca méretével egyező) aerogél anyagban kellett véghezvinni. Ráadásul a feladathoz csak két nagy nagyítású, ám éppen ezért nagyon kicsi látómezejű mikroszkóp állt rendelkezésre, melyek több millió felvételt készítettek a minta teljes lefedéséhez. Ezek átnézése sziszifuszi munkát jelentett volna a témával foglalkozó, pár fős kutatócsoportnak, ezért a felvételeket az interneten is közzétették a Stardust@home program keretein belül, több ezer felhasználót bevonva a programba.
Nem sokkal később több hasonló projekt is elindult, elsősorban a nagy digitális égboltfelmérések adatfeldolgozásával kapcsolatban. Ezeket a kezdeményezéseket a Zooniverse nevű program fogja össze, melyen belül az elmúlt 2-3 évben bárki bekapcsolódhatott pl. a rengeteg, újonnan felfedezett galaxis osztályozásába, kölcsönható galaxisok megfigyelésébe, vagy szupernóvák keresésébe.
A Zooniverse működtetőinek legújabb kezdeményezése (melyben több más intézmény és szervezet, így a NASA és a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgáló is részt vesz) a Solar Stormwatch (azaz Napvihar-figyelő) nevet viseli. Az új alprogramhoz csatlakozó önkéntesek feladata, hogy segítsék a kutatókat a NASA 2006 óta üzemelő, STEREO napkutató szondáinak adatfeldolgozásában. A szondapáros párhuzamosan fényképezi a Napot, így háromdimenziós látványt nyújt a Napon lejátszódó jelenségekről - így az ún. koronakitörésekről (coronal mass ejection, CME) is. Ezek a hatalmas plazmabuborékok a heves napkitörések alkalmával, igen nagy sebességgel (1-2 millió km/h) hagyják el központi csillagunkat. A ledobódó plazmafelhők alkalomadtán a Föld térségét is elérhetik, s akár komolyabb problémákat is okozhatnak a műholdak, a távközlési rendszerek és az elektromos hálózatok működésében, valamint az űrállomás aktuális legénysége számára is kockázati tényezőt jelentenek.
Egy koronakitörés (CME) a STEREO 2007-es felvételén; a Nap korongja a képtől jobbra van, a bal oldalon a Jupiter és a Tejútrendszer központi sávja látszik (C. Davis)
A STEREO megfigyelései révén a koronakitörés mérete és sebessége a korábbiaknál jóval pontosabban becsülhető, így a Földet veszélyeztető napviharok előrejelzése is megbízhatóbb. A szondapáros felvételeinek folyamatos vizsgálata azonban elég nagy mennyiségű munkát jelent, így a kutatók a nagyközönség segítségét is kérik ebben.
A Solar Stormwatch program nyitóoldala: http://solarstormwatch.com
Az érdeklődőknek (hasonlóan a többi Zooniverse-es programhoz) először regisztrálniuk kell, majd egy rövid tréning után rögtön a jelenlegi legfejlettebb napvihar-előrejelző rendszer aktív részeseivé válhatnak.
Forrás: Astronomy Now, 2010.03.02.
