Fantasztikus fotót készített a Hubble Űrtávcső a Szaturnusz korongja előtt átvonuló holdakról és az egyre kisebb szög alatt látszó gyűrűrendszerről.
A Szaturnusz gyűrűrendszere a Földről nézve 14-15 évenként látszik az éléről, ilyenkor a vékony gyűrűk szinte "eltűnnek" a földi megfigyelők szeme elől, s ez természetesen igaz a Föld körül keringő űrobszervatóriumok kameráira is. Legutóbb 1995/96-ban következett be ez a jelenség, s menetrend szerint 2009-ben ismét tanúi lehetünk. A Föld augusztus 10-én és szeptember 4-én lesz pontosan a gyűrűk síkjában, sajnos azonban a Szaturnusz ekkor túlságosan közel lesz a Naphoz. Mivel az óriásbolygó sok holdjának pályája gyakorlatilag a gyűrűrendszer síkjának közelében húzódik, ezek az alkalmak kiváló lehetőséget kínálnak a holdak bolygókorong előtti átvonulásának megfigyelésére. Legutóbb már a Hubble is végzett megfigyeléseket, s ezek több új hold felfedezéséhez is vezettek.
A narancssárga színű Titan sötét árnyéka a Szaturnusz felhőrendszerére vetül. A gyűrű felett, a bolygó korongjától balra az Enceladus és a Dione holdak láthatók, míg szintén közvetlenül a gyűrű felett, de már a bolygókorong előtt, a Titantól kissé balra a Mimas hold és a bolygókorongra vetett árnyéka is kivehető.
[NASA, ESA, Hubble Heritage Team (STScI/AURA)]
A Hubble Űrteleszkóp 2009. február 24-én készített felvételeket a WFPC2 (Wide Field Planetary Camera 2) műszerével a holdak látványos átvonulásáról. A képeken a kísérők sorát a Titan vezeti, melynek mérete nagyobb, mint a Merkúr bolygóé. A hold jellegzetes narancssárga színét a vastag légkörét alkotó metán és nitrogén okozza.
A bolygókorong jobb szélén az éppen kilépni készülő Mimas, míg a bal szélen az Enceladus és a Dione, illetve a bolygókorongra vetett árnyékaik láthatók. A kép Mimas alatti részén, a gyűrűrendszer távolabbi részén jól megfigyelhető a Szaturnusznak a gyűrűkre vetett árnyéka is. A bolygókorong előtt, közvetlenül a gyűrűk feletti sötét vonal pedig nem más, mint a gyűrűrendszer árnyéka.
[NASA, ESA, Hubble Heritage Team (STScI/AURA)]
A felvételek készítésekor a Szaturnusz a Földtől 1,25 milliárd kilométerre volt. Ilyen távolságból a Hubble körülbelül 300 km nagyságú részleteket képes megkülönböztetni a bolygón. A képeken kitűnően látható a Szaturnusz felhőrendszerének egyenlítővel párhuzamos sávos szerkezete is.
Forrás:
